Határtalanul pályázat – Szováta

HAT-KP-1-2023/1-000010 – 2024. április 14-19.

Tóth Dániel, 7. A osztályos tanuló beszámolójának felhasználásával

Első nap:

Voltam olyan szerencsés, hogy az idei Határtalanul pályázaton 7. évfolyamos diákként részt vehettem, ebből adódóan megkaptam a lehetőséget ahhoz, hogy 34 iskolatársammal és néhány pedagógussal meglátogathassam Erdélyt, egy olyan román földrajzi régiót, mely régen a Magyar Királyság része volt. A pályázatkezdő napunk első állomása Kolozsvár volt. Kolozsvár Erdély legrégibb és Románia egyik legnagyobb városa, Kolozs megye székhelye. Itt megnéztük a gyönyörű Szent Mihály templomot, majd egy kis szabadidő után meglátogattuk Mátyás király és Bocskai István szülőházát is. Ezután folytattuk utunkat Szovátára, ahol a szállásunk (Teleki kollégium) is volt. Szováta a Sóvidék legnagyobb települése és egyetlen város a Kis-Küküllő felső folyása mentén. Területe két részből áll: Szováta városból és Szováta-fürdőből. Szováta-fürdő létrejötte háromlépcsős folyamat: a Géra-fürdővel kezdődött, a Veress-fürdővel (Fekete-tó) folytatódott, majd az Illyés-féle fürdővel (Medve-tó) teljesedett ki. Szováta-fürdő híres üdülőtelep, sós vizű tavai számos krónikus betegség gyógyításához hozzájárulnak. Egy ízletes vacsora után esélyt kaptunk arra, hogy megismerjük a szovátai diákokat, akik a Domokos Kázmér Iskola tanulói voltak. Szováta egyébként Szikszó egyik testvérvárosa. Egy rövid közös esti sétán megcsodálhattuk Szováta-fürdő szépséges villáit és a Medve-tavat, ami Európa legnagyobb heliotermális tava.

Második nap:

Második napunkat Gyergyószentmiklós meglátogatásával kezdtük. Itt kívül-belül is megtekinthettük a helyi barokk stílusú örmény katolikus templomot, mely 1730-34 között épült az örmény közösség adományaiból. A mai épület megőrizte az 1450-ben emelt kőkápolna elemeit. A hajó nagyobbrészt a régi alapokon nyugszik, a szentély is őrzi a régi falakat. Következő állomásunk a Békás-szoros volt, mely az én személyes kedvenc erdélyi területem. Az ámulatba ejtő magas hegység és az azt körbe ölelő tó, fenyvesek, hegyi patak szemet gyönyörködtető látványosságok. Körbe sétálhattuk a Gyilkos-tavat, ami hírnevét sötét színéről kapta, valamint arról, hogy a letört fák szárai félelmetesen merednek ki a vizéből. A tó nevéhez és vörös színéhez számos legenda kapcsolódik. Egyesek szerint a földcsuszamlás idején birkanyájakat és pásztorokat temetett maga alá a hordalék és a víz – ez magyarázza a vörös színt. Más mesék szerint egy fiatal, rablóvezér által elrabolt leány hívta a hegyeket segítségül végső elkeseredésében. Mikor később délután visszaértünk Szovátára, két ottani oktató vezetésével megismertük Szováta tavait, amelyek kedveltek a turisták körében, és bennünket is elvarázsoltak (Pl.: Mogyorósi-tó, Rigó-tó). A tavak sótartalma a fenéken a legnagyobb, a felszínhez közeledve fokozatosan csökken. Személyes kedvencem a Medve-tó volt. A kiterített medvebőrre emlékeztető állóvíz hossza 306 méter, kerülete 910 méter, legnagyobb mélysége 18, 1 méter. Magas sótartalmának köszönhetően szinte lebegni lehet az úszóknak a felszínén.

Harmadik nap:

Utunk harmadik napját a marosvécsi Kemény-kastély meglátogatásával kezdtük, ahol a kastély tulajdonosa, Kemény János unokája, Nagy Kemény Géza kalauzolt végig. Részletesen elmesélte nekünk a kastély és a Kemény család érdekes történetét, sikereit, megpróbáltatásait. Ő tartja karban a kastélyt, szervezi a különböző kulturális és turisztikai jellegű eseményeket, amiknek az épület ma is otthont ad. A kastélyban 1926 és 1944 között az erdélyi magyar írók legnagyobbjai tartózkodtak, hogy egy kicsit együtt lehessenek, és alkotni tudjanak. Az Erdélyi Helikonnak az évek során 55 tagja volt. A leghíresebbek: Áprily Lajos, Kós Károly, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Tamási Áron, Nyírő József. A kastély parkjában megkoszorúztuk a híres író és költő, Wass Albert síremlékét, egyik diáktársunk pedig egyik gyönyörű versét szavalta el a magyarság összetartozásáról. Ezután meglátogattunk egy őstermelőt Kibéden, ahol a helyi pálinka készítés fortélyaiba pillanthattunk bele. A napunkat egy barátságos futball meccsel zártuk a szovátai diákok ellen. Sajnos a mi csapatunk veszített, de jó hangulatban telt a mérkőzés. A szovátai diákokkal itt is volt lehetőség egy pár szót váltani, a saját csapatunknak szurkolni.

Negyedik nap:

Számomra a legélvezetesebb a negyedik nap volt, amikor a parajdi sóbányában jártunk. A földalatti kezelőbázisnak nemcsak gyógyító levegője van, hanem rendelkezik hatalmas játszóterekkel, internet-klubbal, kávézóval, hintákkal. A rengeteg kisebb bolt és stand pedig lehetőséget adott nekünk ajándékvételre. Székelykeresztúron a Gyárfás-kúriában a legendás költőnk, Petőfi Sándor utolsó napjait ismerhettük meg egy illusztrációs térinstalláció segítségével, illetve láthattuk azt a híres körtefát is, ahol állítólagosan elszavalta vendéglátóinak az Egy gondolat bánt engemet című költeményét. 1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza között, a szabadságharc egyik utolsó csatájában esett el Petőfi Sándor költő. Fehéregyházán meglátogattuk a Petőfi-emlékmúzeumot, a parkban megkoszorúztuk a költő életnagyságú szobrát. Következő állomásunk a történelmileg grandiózus fontosságú Segesvár volt, ahol a fedett diáklépcsőn át az ámulatba ejtő Hegyi templomban jártunk. A középkorból származó városkomplexum várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Majd ismét fáradtan, de élményekkel telve érkeztünk vissza szálláshelyünkre.

Ötödik nap:

„Sajnos minden jó dolognak vége lesz” – így éreztem magam kirándulásunk utolsó napján. Elbuszoztunk Marosvásárhelyre, a Székelyföld egyik legfontosabb városába. Meglátogattuk a megyeházát, a Kultúrpalotát és a várat. A kedvencem a Kultúrpalota volt. Az ottani falfestmények igazi mesterművek voltak, a tükörterem ólomablakai híres balladáink történetét illusztrálták. Az egész lenyűgöző épület a magyar szecesszió egyik remeke. Az akár 800 fő befogadására alkalmas hangversenyterem plafonját valódi arannyal díszített freskó borította. Pár perc erejéig belecsöppenhettünk egy opera főpróbájába is, mely hatalmas élmény volt mindenkinek. Utolsó napunkat egy fánkevős, zenés bulival zártuk a kollégiumban, ahol esélyünk volt jobban megismerkedni a szovátai diákokkal, és elbúcsúzni egymástól. Önfeledten beszélgethettünk egymással, új barátokat szerezve.

Hatodik nap:

Hazafelé úton még útba ejtettük Kőrösfőt, ahonnan vásári ajándékokkal gazdagodva folytattuk utunkat Szikszóra.